Ha kibújtak a hajtások, kicsit változik az eddig megszokott gondozási módszer, de semmivel sem bonyolultabb a helyzet, mint az eddig megszokottak.

Hogyan tovább?

A hajtásokat picit másként kell gondozni, hiszen most már NÖVÉNYről beszélünk, nem pedig magokról... Igaz, hogy még csak "baby", de attól még növény...

Víz

Az eddig megszokott gyakori locsolás helyett kicsit kevesebb vízzel is beéri a növénykénk, mint "mag-korában".
Elegendő, ha akkor öntözzük, ha a földfelszín kicsit kiszárad, vagy a másik lehetséges alternatíva, hogy locsoljuk minden nap, de kevesebb vízzel.

Én a 2. opciót választottam, mert megszoktam, hogy reggelente végiglocsolom őket és ha már így bevált a dolog, ennél maradtam. De tényleg csak kevés vizet kapnak, szinte csak csepegtetek. Jól működik a rendszer, szépen fejlődnek a hajtások.

Ha szomjaznak a növények, azonnal "szólnak", úgyhogy mindig tudhatjuk, hogy megfelelő-e számukra a vízmennyiség.
Kevés a víz, ha fonnyadni látszanak a sziklevelek. Ilyenkor kicsit összezárnak és veszítenek a tartásukból. Nem kell megijedni, bőséges locsolás után rögtön magukhoz térnek, ha odafigyelünk és időben észrevesszük a jelzéseket.

Hőmérséklet

Itt nincs semmi változás, az a hőfok, ami a csírázáshoz megfelelő volt, tökéletes a hajtásoknak is. 

Napfény

A friss hajtások imádják a tavaszi napsütést. Ilyenkor még nem olyan erősek a napsugarak, így ahogy melegszik az idő, fokozatosan hozzászoknak a napfényhez.
A fény segíti a növekedésüket, úgyhogy keressünk nekik olyan helyet, ahol ez biztosítható. Napfényből sosem elég, de minimum 8 órás fényfürdő ajánlott számukra.
Az ablakpárkánnyal viszont csak óvatosan! Ha nincsenek hozzászokva a napsütéshez, könnyen megéghetnek, ablaküveg mögött pedig ez hatványozottan érvényes. Természetesen ez a nyári, tűző napsütésre vonatkozik, ilyenkor, kora tavasszal ez a veszély még nem áll fent. De ügyeljünk arra, hogy mire megérkezik a perzselő nyár, a mandarinok már legyenek napsütéshez szokva.

Nálam közvetlenül az ablak mellett vannak, így reggelente csak felhúzom nekik a redőnyt és kész. Rettentő hálásak érte, látványosan gyorsabban nőnek, ha megkapják a napi fény-adagjukat.

Átültetés

Ha a tejfölös poharas, vagy a nevelőtálcás módszert alkalmaztuk, az átültetésre bizony hamar sort kell keríteni. Mikor a 2 sziklevél mellett kifejlődik a 3. levélke, a növényeket ültessük külön egy nagyobb, alul lyukacsos cserépbe. A fejlődéshez tér kell, nem csak felül, hanem alul is, a gyökereknek. Ez az egyik oka a költöztetésnek, a másik pedig, ahogy azt már többször említettem, a víz felgyülemlésének elkerülése a cserép alján. Alul lyukas cserépből a felesleges víz könnyen távozhat, ha szükséges.
Ültetés során vigyázzunk a növények épségére! Ha előtte bőségesen megöntözzük, fellazíthatjuk a talajt, így könnyebben tudjuk majd kiemelni őket a földből. A "társbérlet" veszélye továbbá, hogy a mandarincsemeték gyökerei összegabalyodhatnak. Ilyenkor nehéz a sérülésmentes szétválasztás, ezért biztonságosabb ebben a korai szakaszban külön szedni őket.
Átültetés után rögtön öntözzük meg őket!

2015.03.

A csírázás elengedhetetlen feltételei:

Hőmérséklet

Ahhoz, hogy a földbe vetett mandarin magok csírázni kezdjenek, 2 fontos tényezőre van szükség. Az első a megfelelő hőmérséklet.
Szobában nevelve ezzel télen sem lehet gond, kb. 20-25 Celsius fokon tartva a csírázási folyamat hamar beindul.

Én egy radiátorhoz közeli szekrény tetején tartottam az elvetett magokat. Kb. 25 Celsius fokos volt odafent a hőmérséklet és nem kellett sokat várnom a hajtások megjelenésére. Később 30 cm-rel lejjebb helyezve is kevesebb, mint 2 hét alatt napvilágot láttak a növénykék. Először a radiátor is megfordult a fejemben, mint lehetséges közvetlen melegforrás, de tavasz lévén nem megy állandóan a fűtés, éjszakára kikapcsolják (köszi távhő...).
Így állandóan ingadozott volna a talaj hőmérséklete, emiatt ezt nem mertem bevállalni...

Nedvesség

A másik fontos tényező a nedvesség. Ahogy azt már említettem, ahhoz, hogy a maghéj alól előbújhasson a csíra, a héjnak meg kell puhulnia, így elengedhetetlen a magok nedves közegben tartása.
Erről első lépésként már gondoskodtunk, mikor a magokat a földbe vetettük, de a csírázási időszak alatt is végig gondoskodnunk kell a megfelelő vízellátásról. Nem hagyhatjuk kiszáradni a magokat, mert ezzel egyenesen arányosan áll le a csírázási folyamat is. Tehát a földnek mindig nedvesnek kell lennie.

Első nekifutásra el is rontottam ezt a nedvességgel kapcsolatos részt - már rögtön a kezdeti szakaszban... Mint arról már írtam: nem születtem botanikusnak, ami annyira nem gond, vannak ezzel így mások is, de egy egyszerű növény öntözésével is akadtak problémáim, mégpedig az, hogy rend szerint, huzamos ideig megfeledkeztem a locsolásról..... Nos, így történt ez az első mandarinfa-projektnél is.
Ennek köszönhetően pedig az első kör mandarin magoncok kis híján odalettek...

Megosztom veletek a bakim és annak következményeit is részletesen:

Vetés után felköltöztettem őket a szekrény tetejére, mert mint tudjuk, a meleg levegő felfelé száll... Ez, mint később kiderült remek ötlet volt, mert rekordsebességgel beindult a csírázás - hogy honnan tudom, ha eleve elrontottam a nedvességtartalom egyenletesen tartását? Hát innen:

A magoncokat alul lyukas cserépbe vetettem. Kb. 15 cm átmérőjűt választottam, ebbe került 4 mag. Így kényelmesen elférnek, emiatt több ideig együtt maradhatnak és a vízelvezetés is biztosított az új hajtásoknak.
Mert, míg a csírázás alatt megfelelő a tejfölös pohár, kihajtást követően viszont mindenképpen olyan cserépbe kell ültetni az újdonsült növénykéket, aminek lyukacsos az alja. Alulról zárt cserépben ugyanis felgyülemlik a felesleges víz a pohár alján, a gyökér pedig, pangó vízben nem tud lélegezni és egyszerűen megfullad. Lyukasztgathattam volna tejfölös poharat is, de ha már úgyis cserépben fognak lakni, nem láttam értelmét a pohárnak... Főleg, mert abból a 3. levélke megjelenése után mennie kell az ifjúságnak... A tejfölös--szakasz kihagyásának köszönhetően viszont nem kell olyan gyorsan új cserépbe kerülniük, több idejük van megerősödni és saját magam is megkímélem egy esetleges, átültetés során elszenvedett balesetektől... Jobb ez így mindenkinek...

Nos, a vetés során minden rendben ment - tényleg annyira egyszerű, hogy ahogy a saját példám is mutatja, avatatlan kezek is könnyedén megfelelő közeget tudnak teremteni a magocskáknak.. Az alul lyukas cserépnek köszönhetően a magokat minden reggel meglocsoltam - illetve meglocsolhattam volna, ha nem felejtettem volna el. Remek ötlet volt a szekrény teteje hőmérséklet szempontjából, locsolási szempontból viszont már kevésbé.

Nem volt szem előtt = nem locsoltam.

Első 2 nap még megvolt a locsolás (még vitt az újdonság lendülete), aztán kimaradt 2 nap... 5. nap megint kapott vizet, aztán egy hétig semmi...
Egy hét múlva jutottak eszembe a kis magoncok, de akkor már mindegy volt... Úgyhogy végleg elengedtem a "kezüket"...
Kicsit csalódott voltam, de mivel eleve nem adtam nekik sok esélyt, hamar elfelejtettem a dolgot.

Aztán egy hét múlva, vasalás közben felpillantottam a szekrény tetejére és észrevettem a mandarinoknak otthont adó cserepet. Egyrészt hajtva a kíváncsiságtól, másrészt mert már nagyon untam a vasalást, levettem őket magaslati lakhelyükről, hogy megnézzem, mi is történt az elmúlt 2 hétben a magokkal.
Lelkesedéstől abszolút mentesen túrtam fel a földet a magok után kutatva. Pontosan tudtam mit fogok találni, nem érhetett meglepetés.

Azóta megtanultam, hogy ha valami élni akar, akkor az élni is fog. Mikor az első mag kifordult a földből, nem hittem a saját szememnek... Kihajtott... Mindössze háromszor locsoltam - és kihajtott. Méghozzá egy 1-1,5 cm-es hajtásról beszélünk, nem gombostűfej méretűről! (Igen, kicsit mélyebbre vetettem a magokat, mint kellett volna, ezért nem érte még el a felszínt...)
A túrás eredménye 2 kihajtott magocska lett, plusz 1 induló hajtás. A 4. versenyző még "aludt".

Na, ekkor voltam csak igazán csalódott!! Kihajtottak a mandarinok, de a szita agyam miatt sosem törhettek a felszínre... Egyszerűen nem hittem el, hogy MAJDNEM sikerült... De csak majdnem... Hála nekem! Ez szép volt!!

Jól indult a dolog, mondhatom....

De - aztán, gondoltam teszek még egy próbát. Visszatemettem a magokat a földbe és bőségesen meglocsoltam őket. Aztán ugyanígy tettem az elkövetkező cca. 2 hétben, minden reggel (leszámítva a bőséges részt).
...mert igen, eszembe jutottak! Egyrészt mert megfizettem a tanulópénzt érte, másrészt mert két polccal lejjebb helyeztem őket, kicsivel szemmagasság fölé... ;)

Aztán egyszer, egy szép napon egy ici-pici zöld pontocska jelent meg a földben. Na és melyik volt az? A leggyorsabb versenyző, a leghosszabb hajtással! Bár az a hajtás ugyan elhalt, de jött helyette 2 másik. Bizony, 2 hajtás egy magból az elhalt szár mellett.

A többiekre sem kellett sokat várni, amelyik az 1. körben kihajtott, másodszorra sem lustálkodott sokáig a földben! Az egyetlen, aki eddig kérette magát az utolsó magocska volt, 4-es rajtszámmal. Már több, mint 3 hét telt el a vetés óta, én már lélekben el is engedtem, gondoltam életképtelen volt szegény. A csírázási hányaddal viszont így is meg voltam elégedve, sőt!
De ma ő is célba ért...! Még csak egy kis pontocska a fekete háttérben, de félreismerhetetlenül OTT van!

Szóval nincs más hátra, mint levonni a tanulságokat:

1. A magocskák akkor csíráznak, ha tisztességesen locsoljuk őket és pont. Azt hiszem ezt mindenképpen el kell ismernünk...
2. Ha úgy tűnik is, hogy szunnyad az élet a földtakaró alatt, legyünk türelemmel! Nem biztos, hogy minden úgy van, ahogy elsőre látszik... Az ideális csírázási idő 2-3 hét, szóval:

                                                   A türelem mandarinfát terem! ;)                                                                 

Ösztönzőleg itt az első fotó a kibújt hajtásokról:

A kép március 5-én készült, itt a legnagyobb hajtás 3 napos. Ami előtte "térdel" az az ikertestvére, csak 1 napos csúszásban van szegény. Mögötte pedig az a kicsi szárkezdemény az a bizonyos elhalt próbálkozás, ami a kiszáradt talajban sajnos feladta a harcot..
Mikor kikotortam a magára hagyott magokat kicsit feljebb ültettem őket vissza, közelebb a felszínhez. Ezért látszik ő is - hogy ne felejtsem el, hogy ez a művelet öntözés nélkül bizony nem megy...

2015.03.

Általános tudnivalók:

A mandarinfa magról való vetése pofonegyszerű, bárkinek sikerülhet, csak egy kis odafigyelésre van szükség. Bárki sikerrel nevelhet mandarinfát az otthonában, az is, aki a legkevésbé sincs ellátva úgynevezett "kertész-vénával".Kezdőknek különösen ideális ezzel a gyümölccsel próbálkozniuk, mert a siker nagy valószínűséggel nem marad el! Vessünk el egyszerre több magot, így is növelve az esélyeket!

Fontos azonban tudni, hogy mandarinfa magról való nevelése esetén a fa ritkán terem gyümölcsöt, különösen szobanövényként. Ha mégis teremne, ahhoz egyrészt óriási szerencsére, másrészt hosszú évekre van szükség. De ez ritkább, mint a fehér holló... Ráadásul, ha mégis teremne, semmiképp' sem számíthatunk ugyanolyan minőségű gyümölcsre, mint a magot adó gyümölcs volt, mivel azok a mandarin gyümölcsök, melyeket a zöldségesnél veszünk, nem csak az anyagyümölcs örökítőanyagát hordozzák magukban, így egy teljesen új minőségű termést kapunk. - Illetve kapnánk, ugyanis ha mégis teremne az így nevelt mandarinfa, inkább számíthatunk gyenge és rossz minőségű, úgynevezett vadtermésre, mint szép, egészséges és édes gyümölcsre. Ráadásul ez is inkább csak a szabadban nevelt egyedekre jellemző.

De természetesen erre is van megoldás... :) Oltással könnyedén termővé varázsolhatjuk mandarinfánkat, ehhez pedig nincs szükségünk másra, mint egy hozzáértő kertészre, aki elvégzi a beoltást. Oltani legkorábban akkor lehet biztonságosan és sikerrel, ha a mandarinfa törzse már legalább ceruza-vastagságú.

Addig is, amíg a növény eléri ezt a fejlettségi szintet, büszkélkedhetünk vele szobanövényként, hiszen a mandarinfa rendkívül mutatós növény termés nélkül is.

Mandarin magvetésre leginkább a késő téli, valamint a kora tavaszi időszak a legszerencsésebb. Így van idejük a csemetéknek a nyári melegben megerősödni, ennek köszönhetően pedig nagyobb biztonsággal vészelik át gond nélkül a teleltetési időszakot.

...most pedig jöjjenek a magvetéssel kapcsolatos tudnivalók!

Mandarin magvetés:

 (Ahogy én csináltam)

Amire szükség van: 

 - néhány érett és egészséges gyümölcsből nyert mandarin mag
 - általános virágföld
 - cserép és alátét, nevelő tálca vagy valamilyen tégely
 - víz

Kezdetben választhatunk bármilyen növénytermesztésre alkalmas tégelyt vagy poharat, akár tejfölös poharat is; de vethetjük a magokat akár egy nagyobb, közös cserépbe, illetve nevelő tálcába is.

Én a "próbaüzemet" cserépben végeztem, de azóta már beszereztem nevelő tálcát is.

Ez egy olyan tálca, ami kis rekeszekre van osztva, ezekbe lehet egyesével elvetni a magocskákat. A rekeszek alja lyukas a vízátfolyás megteremtése miatt, alatta pedig van egy plusz tálca felfogni a távozó felesleges vízmennyiséget. Nagyon hasznos és kényelmes, pár száz forintért megvásárolható.

Így néz ki:
(Természetesen kapható kisebb-nagyobb méretben és rekesz-számmal.)

Bevezetőnek ennyi elég, indulhat a kertészkedés!

A folyamat lépésről-lépésre:

1) Szaporításhoz mindig érett és egészséges gyümölcsből vegyük a magokat. Az éretlen gyümölcs magjának csírázóképessége alacsonyabb, sérült magból pedig szinte biztos, hogy nem fejlődik növény.

2) A magocskákat jó alaposan mossuk meg, hogy ne maradjon rajtuk sem gyümölcshús, sem pedig olyan hártya, ami gátolná a hajtatást.

3) A cserepet, vagy választott edénykét, tálcát megtöltjük virágfölddel. Lazán szórjuk a földet, ne tömörítsük.

4) A földet előlocsoljuk, még azelőtt, hogy a magoncokat elvetnénk. Ezzel elkerülhetjük, hogy a vízsugár rátömörítse a magokra a felettük elterülő földréteget. Ne álljon a cserépben víz, de legyen kellőképpen nedves. A magocskáknak nedvességre van szükségük, hogy a magház megpuhulhasson és a hajtás kibújhasson.

5) Ezután jöhetnek a MAGOK:

* ha cserepet választottunk, nyugodtan lehet többet is vetni ugyanabba a cserépbe
  (kellő távolságot hagyva köztük, hogy kényelmesen elférjenek)
* ha kisebb pohárra esett a választásunk, inkább egyesével vagy kettesével vessük a magokat
  (átültetésnél megkönnyítjük vele a dolgunkat)
* ha nevelő tálcát használunk, rekeszenként egy magonc vetése az ideális mennyiség

6) Fúrjunk a földbe kb. 2 cm mély mélyedéseket, a magoncok átmérőjében. Erre alkalmas eszköz például egy ceruza vége.

7) Szórjuk a magoncokat a mélyedésekbe. A magok fekvése és fekvésük iránya mandarin esetében nem számottevő. Bárhogy vetjük is el őket, a gyökér és a hajtás is megtalálja a számára "kötelező haladási irányt".
Azaz a gyökér minden esetben függőlegesen lefelé, a szár pedig függőlegesen felfelé fog utat törni magának. 

8) Végül húzzuk össze a virágföldet a mélyedések felett, betakarva ezzel a magoncokat.

Ezzel kész is vagyunk! Nincs más hátra, mint várni... :)

(Gondozás csírázás alatt: köv.bej.)

2015.03.

Történt egyszer, egy esős délutánon, mialatt az édes semmittevés ritkán adódó pillanatait élveztem, hogy korábbi növénytermesztési (egyetlenegy) sikerem ösztönzésére valami olyan pattant ki a fejemből, ami eddig még soha...

Na de kezdjük az elején:

Azon a délutánon a XXI. század egyik legjellemzőbb hobbijának éltem   -->  tv-t néztem...
Tv nézés mellé persze nasi is jár, úgyhogy bekészítettem magam mellé 1 kg mandarint is - nehogy 2x kelljen felállnom, biztos ami biztos, bevittem magammal a teljes, hűtőben fellelhető gyümölcs-állományt...

Elhelyezkedtem és megkezdtem a "pucol-bambul-rág-nemgondolkodik" ismétléses tevékenységsorozatot, mikor kizökkentett a ritmusból egy nem kívánatos elem - egy MAG.

"Hmm... egy mag... Klementint kellett volna vennem..."

Nem hagytam magam kizökkenteni, de a mandarin sem adta fel... Még egy mag... és még egy... 

Már épp' hagytam volna az egész gyümölcsöt magostól-mindenestől úgy, ahogy van (mert hogy fagyi is lapult a hűtőben), amikor egyszer csak jött az a bizonyos szikra:

Innen már gyorsan ment minden...

www.google(amindenttudobaratom).hu most is tudta a választ, ráadásul semmilyen plusz hozzávaló vagy kellék nem kellett, úgyhogy úgy döntöttem teszek egy próbát, és elültetem a mandarin magokat.

A korábbi kertész-ügyi tapasztalataimból kiindulva körülbelül -  egy-az-egymillióhoz -  esélyt láttam a projekt sikerére, de ha már ott volt karnyújtásnyira minden hozzávaló, miért ne próbálhattam volna meg..? Elvégre az agglegény pálmába is visszatért az élet...

Úgyhogy, felvértezve hatalmas nagy lelkesedéssel, nekiláttam a lehetetlennek tűnő feladatnak...

2015.03.

Egész eddig kertészeti analfabéta voltam.

Nem azért, mert nem szerettem a növényeket, hanem mert ők nem kedveltek engem. Bármilyen növény került a kezeim közé, valahogy mindegyiknek ugyanaz lett a sorsa... egy üres cserép. Szóval hiába szerettem én őket, ha az érzés nem volt kölcsönös.....

Egészen mostanáig! :)

...mert nemrég valami történt: volt egy utolsó kis túlélő növényem, név szerint egy agglegény virág, vagy más néven agglegény pálma. Ez a növény az igénytelenségéről ismert, ezért is kapta ezt a nevet: egy agglegény is tudja gondozni. Agglegény, azaz olyasvalaki, akinek szökő évente egyszer jut eszébe locsolókannát ragadni.

Nos, nekem szökő évente sem jutott eszembe, úgyhogy kiszáradt a kiszáradhatatlan növényem is.
-gondoltam én...

De történt egyszer, hogy meglátogatott egy barátnőm, és látva a száraz kis csonkot a cserépben, gondolt egy merészet és meglocsolta. Nem is értettem mit erőlködik...

Telt-múlt az idő, közben a cserepet bedugtam a lakás legeldugottabb, legsötétebb pontjára (hogy ne is lássam...). Aztán, egyszer csak csoda történt... Megjelent egy zöld hajtás ott, ahol már azt hittem nincs más csak pusztulás és sivatag.... Annyira ledöbbentem, hogy úgy döntöttem, ha ez a növény ennyire élni akar, akkor segítek neki. Kocsiba pattantam és elmentem virágföldért. A sok zsák között találtam egy "Általános virágföld" feliratút, úgyhogy azt hoztam el. Hazaérve rögtön neki is láttam a nagy feladatnak és átültettem szegény kis növényt, ami végül is nem egy, hanem rögtön két hajtást hozott. (Szerintem érezte, hogy itt bizony több lábon kell állni...) Előkotortam a korábban hősi halált halt virágok cserepeit és külön szedtem a 2 kis túlélőt.

Azóta vígan élnek, zöldek és az anyanövény csak úgy ontja a leveleket... én pedig szorgalmasan locsolgatom őket... :) A 2. hajtás annyira ugyan nem kapkodja el a dolgot, de még él! ...és ez a lényeg... ;)

...és itt van Ő, a hős, a zöld superman, minden növény példaképe, az utánozhatatlan: Agglegény virág

 ... valamint kistestvére, aki egyelőre még a maci támogatására szorul, de azért nagyon küzd:

 2015.03.14.