Egész eddig kertészeti analfabéta voltam.
Nem azért, mert nem szerettem a növényeket, hanem mert ők nem kedveltek engem. Bármilyen növény került a kezeim közé, valahogy mindegyiknek ugyanaz lett a sorsa... egy üres cserép. Szóval hiába szerettem én őket, ha az érzés nem volt kölcsönös.....
Egészen mostanáig! :)
...mert nemrég valami történt: volt egy utolsó kis túlélő növényem, név szerint egy agglegény virág, vagy más néven agglegény pálma. Ez a növény az igénytelenségéről ismert, ezért is kapta ezt a nevet: egy agglegény is tudja gondozni. Agglegény, azaz olyasvalaki, akinek szökő évente egyszer jut eszébe locsolókannát ragadni.
Nos, nekem szökő évente sem jutott eszembe, úgyhogy kiszáradt a kiszáradhatatlan növényem is.
-gondoltam én...
De történt egyszer, hogy meglátogatott egy barátnőm, és látva a száraz kis csonkot a cserépben, gondolt egy merészet és meglocsolta. Nem is értettem mit erőlködik...
Telt-múlt az idő, közben a cserepet bedugtam a lakás legeldugottabb, legsötétebb pontjára (hogy ne is lássam...). Aztán, egyszer csak csoda történt... Megjelent egy zöld hajtás ott, ahol már azt hittem nincs más csak pusztulás és sivatag.... Annyira ledöbbentem, hogy úgy döntöttem, ha ez a növény ennyire élni akar, akkor segítek neki. Kocsiba pattantam és elmentem virágföldért. A sok zsák között találtam egy "Általános virágföld" feliratút, úgyhogy azt hoztam el. Hazaérve rögtön neki is láttam a nagy feladatnak és átültettem szegény kis növényt, ami végül is nem egy, hanem rögtön két hajtást hozott. (Szerintem érezte, hogy itt bizony több lábon kell állni...) Előkotortam a korábban hősi halált halt virágok cserepeit és külön szedtem a 2 kis túlélőt.
Azóta vígan élnek, zöldek és az anyanövény csak úgy ontja a leveleket... én pedig szorgalmasan locsolgatom őket... :) A 2. hajtás annyira ugyan nem kapkodja el a dolgot, de még él! ...és ez a lényeg... ;)
...és itt van Ő, a hős, a zöld superman, minden növény példaképe, az utánozhatatlan: Agglegény virág
... valamint kistestvére, aki egyelőre még a maci támogatására szorul, de azért nagyon küzd:
2015.03.14.
